A napi takarítás nagyon fontos. Sőt, egy rendelőnél tulajdonképpen megkerülhetetlen. Csakhogy van egy pont, amikor a fenntartó takarítás már nem tudja ugyanazt az eredményt hozni, mint korábban. A felületek hiába vannak rendszeresen áttörölve, a padló hiába fel van mosva, a helyiség mégsem hat igazán frissnek, rendezettnek, „újszerűnek”.
Egy fogorvosi rendelőben a páciens figyelme nagyon gyorsan a kezelőszék környékére irányul. Nem csak azért, mert ez a helyiség központja, hanem mert innen nézve a legapróbb részletek is feltűnnek: a lámpa, a kezelőegység külseje, a tárolók éle, a padlózóna, a kábelek, a karok, a fogantyúk. És bár első pillantásra minden rendben lehet, a páciens mégis nagyon gyorsan megérzi a különbséget a látványosan tiszta és a valóban rendezett tér között.
Van az a helyzet, amikor a rendelő láthatóan rendben van: nincs kosz, nincs folt, csillog a mosdó, rendben a váró… mégis van „valami” a levegőben. Nem büdös, csak nem friss. És ez bosszantó, mert a páciensek fejben a szag alapján is pontozzák a tisztaságot.
Sokan úgy gondolják, hogy egy rendelő „egy tér”, és ugyanazzal a takarítási logikával kell kezelni. A valóságban viszont a váró és a vizsgáló két külön világ. A váróban a forgalom, a benyomás és az esztétika dominál. A vizsgálóban pedig a kontrollált fertőtlenítés, a rend, a következetesség.
Egy gyerekbarát rendelőben a játékok aranyat érnek: oldják a feszültséget, lefoglalják a kicsiket, és a szülő is nyugodtabban tud figyelni. Csakhogy a játékoknak van egy „sötét oldaluk” is: mindenki megfogja őket, a gyerekek gyakran a szájukhoz emelik, és a váróban sokszor épp akkor jár körbe egy plüss vagy autó, amikor a legnagyobb a forgalom.
