Van az a pillanat, amikor reggel belépsz az irodába, megcsap a tegnapi pizzaszag, a kávéfőző környékén furcsa ragacs fogad, és valami feketés dolog néz vissza rád a mosdó lefolyóból.
A takarító nem jött. És ezt mindenki tudja. Már az első öt másodpercben.
1. A „sötét folt az irodai múltból”
– Reggel. Nyitás. Tárgyalás 9-kor.
A vezető asszisztens belép a tárgyalóba, majd döbbenten visszakozik:
– „Valaki tegnap… elengedte magát a pogácsa fölött?”
A szőnyegen olajfolt, a poharak zsírosak, a szemetes úgy púposodik, mintha egy hosszú hétvége után lennénk.
Tipp: Ha a takarító tényleg járt ott előző este, akkor vagy láthatatlan volt – vagy az is maradt a munka szempontjából.
2. Az „elárul a kuka” eset
Aki azt mondja, a takarító munkája láthatatlan, az még nem szagolt nyári irodai kukát egy kihagyott éjszaka után.
A papírpoharak összeesve, a banánhéj öregedett tíz évet, és a kollégák valahogy fél méteren belül sem mennek a konyhához.
Következtetés: Nincs az az illatosító, ami pótolja a rendszeres takarítást.
3. A „kézmosás dilemma”
Amikor a mosdóban elfogyott a papírtörlő, a szappan is valami híg, nyálkás trutyi, és a tükör úgy néz ki, mintha paintball meccs zajlott volna előtte.
Egy munkatárs félhangosan morog:
– „Már csak egy vödör víz és egy felmosó kéne, és én leszek az új takarítónk.”
(A poén ilyenkor már nem is vicces. Csak túl közel van a valósághoz.)
Mi a tanulság?
Az, hogy a takarító nem csak „egy szolgáltatás”, hanem a cég napi mentőangyala. És amikor nem jön el? Az olyan, mint ha elmaradna az ebéd – mindenki túléli, de senki nem lesz boldog.
Megoldás? Egyszerű: válassz olyan csapatot, akiket sosem kell keresni – mert ők mindig ott vannak.
Diszkréten, pontosan, láthatatlanul.
Mert egy jó takarító nem kér figyelmet. Csak tisztaságot hagy maga után.